Sokat akarsz

Sokat akarsz.

Nem érted, miért akasztanak embereket.

Pedig felkötnek téged is.

Karácsonyra gyúrt drótkötéllel.

Kilógatnak az ablakon.

Félsz.

(Hogy ne félnél!)

 

A fulladás mámoros pillanata előtt lenézel az utcára.

Figyelnek.

Mutogatnak.

(Leszarod, csak szabadulnál!)

Nem megy.

Sorsod, hogy két emelet között lógj a rohadásig.

 

Sokat akarsz.

Mert az életed akarod.

(Eddig is túl jó volt neked!)

Azt képzelted, hogy létezünk.

Pedig mi is csak itt lógunk.

Ráfagytunk a drótkötélre.

 

Most már finghatsz.

Okádhatsz nyugodtan.

A fal amúgy is mocsokkal teli.

 

Undor ez a fal a két emelet között.