– Egy cigit nem adnál?
Fesztelensége meglepte az őrt.
Aztán betömködte a másik szájába a rudat és odatartotta a lángot.
– Az utolsó – pöfögött az hálásan.
Teli tüdőre szívta, majd kiharákolta az egészet.
Az őrre nézett.
– Ki kell élvezni. Tudod…
Az udvar másik végében kicsapódott egy ajtó.
Magas férfi görnyedt feléjük a lépésekben.
– Nem kell pap.
Az őr lustán a közeledőre sulykolt egy pillantást.
– Az igazgató. Imádja az ilyet.
A sarok felé bökött.
Az elítélt is arra nézett.
– Kis szar csikk. Ráégett a számra. Pont most…
Megindult.
Nem kellett lökdösni.
A szél, mely úgy szeret az akasztófán himbálózó hullákon görögni, vele is eljátszott.
Aztán leszedték.