1.
Hányt
puffadt hassal, sárga fejjel
hátradőlt a fotelban
lábát felhúzta, nehogy belelépjen a gőzölgő bélkotorékba
inge már testére rohadt
néha jött S. és kiskanállal beadogatta neki a főzeléket
a húst S. magának tartotta meg
panaszkodni úgysem tudott
nem volt, kinek
ma délután S. pléddel betakarta
azóta vacogott
fingott
tömören
már nem okozott neki örömet
túl nagy energiát szakított ki belőle
álla viszketett
haja zsíros volt
valami újra megindult benne
hangtalanul öklendezett
Igencsak a végén volt
2.
Nem érezte, hogy hűvös lenne
pedig kitakarózott
a pizsama darabjai az ágy körül hevertek
lerángatta magáról
nem bírta elviselni, ahogy az átkozott hulla ránehezedik
és izzasztja
nyomta a mellkasát
Mozdulni nem mert
soha nem kalimpált a dolgok ellem
most is hagyta magát megfullasztani
3.
Feje hátraesett
izmai elböffentették magukat
haja felmeredt
szemgödréből egyszerre csótány sivított elő
izzadtság és nyálka folyt egybe
Nem, ez nem én vagyok
4.
Tátogott csak a kiszakadt előszobaajtón
a kilincs torz vonulatát a hátába vájta
émelyítette ez a fájdalom
Egy kulcscsomót akart
hogy hallja a fémzörgést
mintha az ajtóban matatna vele
mikor egy emelettel feljebb száll ki a liftből és rossz helyen keres
Flanellinge buzgón itta a köldökben meggyűlt szagokat
bandzsított
szemei közt csontfolyosót nyitott az operáció
most ez is felszakadt
és közös járaton szaladt a genny és a könnye
meg a felvert-cukrosított tojássárgája
5.
A leves a tompa testre zúdult
a hús megszottyadt, a zsír fagyottan csúszkált rajta
a hónalj a bab alá szorult
a zacskó ráncai aszottá rendeződtek
a tészta közt zeller morcoskodott
A nő nem kiabált a hideg vacsora miatt
kanállal lekapart mindent a testről
A tompa testről
6.
A kalapot lefújta róla a szél
a port régebben lenyúzta már
beletátogott a nagy vakságba
birka szemeivel
Ült, néha vakarózott
körmei alatt halmozódott a kosz
a fűszálak csiklandozták
a szájában rohangáló hangyák is
Még húsvét táján vágódott el
a mező elpattintotta buzgó ereit