Szeretlek

Szeretlek, suttogom.

De úgy, hogy nem hallod.

Nem is figyelsz.

Nem is ismersz.

Kitartóan nézlek.

Tekintetünk összeakad végre.

Szemedben mintha érdeklődés

csillant volna.

Feltámad bennem a vadászösztön.

Aztán csak bénázom.

 

Szeretlek, gondolom.

S talán neked is ez jut eszedbe.

Ülünk a parkban.

Ölelkezünk, aztán megcsókollak.

Szenvedélyesen.

Bevillan, amikor

először dőltünk be az ágyba.

Érzem a mellbimbód.

Menjünk?

Bólintasz.

 

Szeretlek, simítalak.

Nem beszélünk.

Az utcán sétálunk.

Köröttünk a zajos tömeg.

Fogod a kezem, mégis

hiányolom a gyöngédséget.

Rád nézek.

Egykedvű vagy.

Lehetnél kedvesebb.

Vagy nem is tudsz

másmilyen lenni?

 

Szeretlek, mondom.

Igen? replikázol,

az előbb vallottad be, hogy

beleestél abba a csajba.

Lehet, ismerem be leszegett fejjel,

de ő Hágában maradt,

én meg itt vagyok veled.

Hallgatsz, aztán lassan kibököd:

Találkoztam valakivel,

míg elvoltál.

Hmm.

Fekszünk némán egymás mellett.

Aztán szeretkezünk.

 

Szeretlek, kiáltanám.

Ha nem lenne késő.

De már messze jársz.

Itt maradt nekem az eltört pohár.

Majd arról eszembe jutsz.

Időnként a városban járva

megcsap a parfüm, amit használtál.

Aztán elfelejtem,

milyen volt az illatod.

Képek maradnak csak.

Egy mosoly vagy ahogy

kicsit elnyílt ajakkal

hátraveted a fejed.

 

Jó lesz.

Nem félek.