Furcsán mosolyodik mindenki
a gázálarc konkolyos
félhomályában.
Rácsos ablakból szivornyázzuk
a lég ábrándos terét,
feltűrt ingeink
zsákba fojtják az illemet.
Illón hullámzik a köd,
majd valaki felsikolt.
Még kapkod.
Még kapkodna.
A h ü l l ő f ú j t a t